Kedves Táborozó és Kibic Gyerekek!

Most elmesélem nektek, hogy milyen volt a hétvégi scraptábor.

Folytattuk kalandozásainkat a Magyarországon fellelhető potenciális táborhelyek között azzal a céllal, hogy megleljük a hont, vagyis a Tökéletes Helyet. Végül is nincsenek nagy igényeink, közel legyen mindenkihez, Pécstől Pusztavacsig, muhaha, jó legyen a kaja, tiszta a szoba és legyen tágas és világos alkotóterem, valamint ne kerüljön többe egy nagybevásárlásnál, hát ezt kellett megoldania Noéminek, habár szerintem elég jól sikerült.

 

scrapbook tabor noicsizma 1

Az a helyzet, hogy idén marha nagy szerencsénk volt, pont a Velencei-tavi helyszínt sikerült megragadni, amihez már a gondviselés adott nekünk ragyogó napsütést 28 fokkal, szóval rögtön az érkezés után ledobtuk a textilt, és egy csodálkozó hattyú, valamint néhány parton szelfiző puhány fiatal döbbent tekintetétől kísérve megmártóztunk a jegeskissé ugyan még hűvös, de a nagy melegre való tekintettel mindenképpen kellemes tóban. A szálloda parti fekvéséért külön plusz pontokat írtam fel. Közben pedig hallgattuk a nádirigók szívet gyönyörködtető énekét, lefordítom: „én nádam, anyám sas, visszaütlek hüllőnek, ha nem takarodsz”. Mily’ csodás a természet. Reggelente szintén erre a madárfüttyre ébredtünk, fél ötkor, jó volt nagyon, romantikus.

scrapbook tabor noicsizma 1

Ez alkalommal az őstáborok emléke előtt tisztelgő, családias hangulatban telt ez a hosszú hétvége. A nagy és türelmetlen várakozás után végül 25-en jelentünk meg, nem igazán voltak sehol tömegjelenetek, és nem azért, mintha nem hiányoztál volna te is, kedves olvasó, meg mind, egytől egyig és személy szerint is, de amúgy azt kell, hogy mondjam, hogy tök jól éreztük magunkat így.

Az első workshopot Sophie tartotta, mondjuk, én már az alkotócsomagtól hátra voltam dőlve: ez megcsinálja saját magát, annyira tuti, és végül tényleg majdnem. Az enyémet persze én csináltam meg, és majdnem három napig tartott, de végeztem vele még a táborban. Állati jó koncepció volt, félkörös album, sok fotó, kevés miegymás, de az ütött. Mármint nyilván nem úgy.

scrapbook tabor noicsizma 1

Ugyanitt szeretném megjegyezni, hogy volt a szállodának medencéje is, meg jacuzzi és szauna, leteszteltük mindet, működött. Ahogy egyébként a kaja és a kiszolgálás is tök rendben volt, habár a mindenhová kitett kávégépeket és egyéb asszeszoárt nem értettem, de legalább elhasználtuk a kávéspoharakat rozéfröccshöz. Kávézni meg a tóra néző teraszon lehetett, szóval tényleg festői volt a környezet, mondjuk három napos zuhogó esőben nyilván nem lelkendeztem volna annyira, de ez így eléggé jót tett a hangulatunknak.

scrapbook tabor noicsizma 1scrapbook tabor noicsizma 1

Másnap délelőtt Virágék workshoppoltak, majd egyszer csak hopp, megérkezett a Pillanatlekvár, vagyis Tamcsi és Juli, és onnantól belépett az együttlétünk szimfóniájába egy új hangszer: a visítva röhögés, ez úton kérek máris bocsánatot azoktól, akiket ez zavart.

 

scrapbook tabor noicsizma 1

A projektjük is tuti volt, nagyfotós oldal. Tudjátok, van ez az alkat, aki odamegy, elejt két szót, arrébb tolja egy centivel a címkédet, és összeáll az alkotás, jé. Na, ezt csinálták Tamcsiék is.

scrapbook tabor noicsizma 1

Majd pedig jött a mi Editünk a konfettis albumával, ami egy tök cuki kis képződmény. Ha valaki akar vele órákig mütymütyölni, megteheti, de nem muszáj, csak úgy jobban néz ki. Amúgy meg vegyetek példát Edit nagylányáról, Tamaráról, aki szerintem egymaga több albumot készített el a három nap alatt, mint mi összesen. A konfettist például péntek délután, strandolás után, és jacuzzizás előtt kipipálta, hatékony, mint az anyukája, na. Azt hiszem, a neveltetése is nagyot lépett most előre, amennyiben megtapasztalta: így viselkednek egymás közt a felnőtt nők, amikor azt hiszik, hogy nincs jelen gyerek.

scrapbook tabor noicsizma 1

 

És akkor szombat este nem volt semmi, de semmi. Sem fotócserés játék, sem bingó, sem nyereményeső, semmi, csak a szabad játék, alkotás, dumálás, és az a helyzet, hogy nekem különösebben nem is hiányzott, de kommentben azért megjegyezheti, akinek igen, csak, hogy tudjuk. Nem mintha tennénk is valamit érte :D.

Vasárnap pedig mindenki azt csinált, amit akart, mármint alkothatott, strandolhatott, napozhatott, a többit rábízom a fantáziátokra, szóval ez a tábor egy igazi lazulós, nyaralós, alkotgatós, könnyed bulika volt. Nyár van, és semmi baj, olvadunk, mint a vaj jeligére találkozunk újra szeptemberben, gyertek!

Szeretettel,

Kalib