noicsizma-tabor3 Első székesfehérvári tábor, avagy a haza megtalálása (minden bizonnyal) | NőiCsizma Design

Megtartottuk minden idők legpöpecebb táborát, ha még ezzel a helyszínnel és szervezéssel is problémája van valakinek, azzal szívesen elbeszélgetek szabadidőmben. És ezt nem fenyegetésként mondom, csupán emberbarátságból

Úgy kezdődött, hogy Győri Erika kézbe vette az irányítást. Onnantól kezdve szerintem ez egy főállás lett neki, annyit gályázhatott vele. Már maguk a kommunikációs feladatok (az egyetlen, amihez értek, ezért meg tudom ítélni) kitettek egy másodállást, márpedig olyan, mindenre kiterjedő tájékoztatást kaptunk már hónapokkal előre, hogy csak kapkodtam a fejem. De erre még visszatérünk.

Tehát, pénteken megérkeztünk a kies Székesfehérvárra, a tóparti (Lakeside) hotelbe. A helyszín nekem különösen kedves, mivel oda jártam a túlpartra főiskolára, ezért azt gondoltam, hogy érkezéskor megcsókolom az anyaföldet, átölelem az első fát, vagy valami. Ezzel szemben az érzelemvihar elmaradt, az első fél óra azzal telt ugyanis, hogy megpróbáltam megismerni legalább a főiskola épületét. Változnak az idők, változnak az emberek, meg a helyszínek is.

Ezúttal nyoma sem volt a megszokott, már-már otthonos kis lepattantságnak, ami valahogy úgy kísért eddig minket helyszínről helyszínre, mint egy muslicaraj a vidám szüretelőmunkást. Ezúttal minden nagyon dizájnos, minden nagyon tiszta, átgondolt és minőségi volt, beleértve az ételt is, amit Edit hallgatólagos tiltása miatt most nem részletezek, lényeg, hogy tényleg mesébe illők voltak a körülmények. Hát ha még nyár lett volna, és virágoztak volna a szomszédos parkban a rózsák, de hát ne legyünk telhetetlenek, na.

Amúgy alkottunk is, nemcsak laktunk. Az első workshop a Pink and Paper színeiben Gelencsér Anetté volt, ilyen teregetős oldalt készítettünk. Nekem személy szerint nagyon bejött a koncepció, meg a végeredmény is.

Utána jött Zsebi Eszter, meg a prezentációja a mobilos emlékmegőrzésről, ami rendkívül praktikus dolog. Zsebinek alighanem meglehetős előadói tapasztalata lehetnek, tök profi és felkészült volt, ráadásul egy csomó jó dolgot megtudtunk tőle. Appok, praktikák, miegymás. Tisztára kedvem szottyant mobillal emléket megőrizni.

Vacsora után következő felvonás a NőiCsizma színeiben Hulman Edit volt, akinek az imázsához szorosan hozzátartozik, hogy mindenki ismeri. A maga akkurátus módján bemutatta, hogy hogyan készítsünk univerzális határidőnaplót. Viccesen egyszerű, de annál praktikusabb projekt, sajnálhatja, aki nem volt ott, hehe.

És akkor az est hátralévő részében a szokásos alkotás-ivás-röhögcsélés kombó folytatódott, amíg csak bírtuk szusszal, majd ki-ki felment a kényelmesen berendezett, vízforralóval és (üveg!)palackos ásványvízzel ellátott szobájába, és bedőlhetett a kényelmes és patyolattiszta ágyába, miután tisztálkodott a menőn felszerelt fürdőszobában.

Másnap délelőtt Budaházi Brigitta Gigi workshopja következett, majd elcsattant a csoportfotó, aminek tanúsága szerint 58-an voltunk a táborban. Ezután egy laza szendvics-ebéd emlékeztetett rá minket, hogy nem kell mindig kaviár, de nekem sikerült megkaparintanom egy paleó valamilyentortát is. Majd Pál Kriszti lépett fel Scrapfellow színekben egy borítékalbummal.

Aztán jöttek Tamcsiék, akik különösen a szívem csücskei, és most azt találták ki, hogy alkossunk oldalt újságpapírból. És most nem az ilyen lábszagú hírlapírásra kell gondolni, sok-sok betű, sárguló lapok, meg ilyenek, hanem a színes-szagos magazinokra, amiknek a grafikusai ezúttal megcsinálják helyettünk a piszkos melót, nekünk meg csak ringatózni kell a farvizük lágy hullámain. Hogy ma se maradjon el a képzavar. Csodadolgok születtek, de tényleg.

Este pedig jöttek a szokásos játékok, úgy is, mint a fotócserés eredményhirdetése és a bingó, melynek során, a támogatók már eddig is bőkezű ajándékai után, megnyílt a potya scrapkincsek bőségszaruja. Tényleg elképesztő dőzsölés ment, ugyanakkor minden rendkívül transzparensen: Erika nem volt rest, és még azt is összesítette, hogy melyik ajándékot ki nyerte. Alekszij Sztahanov.

A késő este eseményeiről az ilyen rendezvényeken nem illik szót ejteni, lényeg, hogy valaki majdnem becserkészte Knieszner Annát, de mivel mégiscsak a józan eszünkről vagyunk híresek, inkább aludtunk egyet a dologra.

Így aztán Anna délelőtt tartotta meg a spontán szerveződött workshopját az ALBUMRÓL, amiről híres, és ami egy trükkös, mégis masszív darab.

Aztán, mivel kellemesen elfáradtunk, és különben is lejárt az időnk, elkezdtünk hazaszállingózni, azzal a jól eső érzéssel, hogy megtaláltuk a hazát, és még csak hátrafelé se kellett nyilaznunk érte, vagy ilyesmi. Köszi mindenkinek, ősszel találkozunk, puszipá!

Kalib

noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8noicsizma tabor8